Kelkáposzta

A kelkáposzta egyike az úgynevezett “nemszeretem” zöldségeknek. Bár tápértéke jóval jelentősebb, mint a fejes káposztáénak, de a főzés közben keletkező jellegzetes íze és illata miatt kevésbé népszerű alapanyag.

Kategóriák: ,

Leírás

A kelkáposztát már több mint ezer éve termesztik Európában. A régi rómaiaknál ismeretlen volt; valószínűleg itáliai származású, a feljegyzések szerint Savoyából vagy annak környékéről származik, a régebbi irodalmi források olaszkáposzta néven említik. Ma minden világrészben ismerik és termesztik. Magyarországi termesztési tájai elsősorban Mohács és Szentes környéke, de más övezetekben is foglalkoznak vele, és a kiskertek, fóliás gazdaságok kedvelt zöldsége is. Mohács környékén áttelelő kelkáposztát is termesztenek, ezek zöld leveleit a hóból is lehet szedni. Jelentős vitamin- és ásványi anyag tartalma mellett béta-karotint is tartalmaz, főleg a külső haragoszöld takaró-levelek. Rossz beidegződés, hogy ezeket automatikusan eltávolítjuk, és kidobjuk, pedig az erős levélnyelét kivágva, ugyanúgy szeletelhetjük, mint a növény többi részét, bár érdemes külön főzni a külső és a belső zsengébb leveleket. A szárazságot és a hideget elég jól bírja, ezért a termesztése biztonságosabb, mint a fejes káposztáé. Fehérjében dúsabb, tápanyagtartalma magasabb, ugyanakkor könnyebben emészthető, kisebb mértékű a puffasztó hatása, nem terheli meg úgy az érzékeny gyomrokat, mint a fejes káposzta. Remek csonterősítő, gyulladáscsökkentő szer. További előnye, hogy nátriumban szegény, és 100 g-nak alig 30 kcal az energiatartalma, tehát diétázok is bátran fogyaszthatják. Az elkészítési lehetőségei szűkösebbek, mint a fejes-káposztáé, hiszen sem nyersen salátának, sem télire, savanyításra nem használható. Leveleit, sőt az egész egyéves növényt használják fel ételek ízesítésére – például egy jó húsleves szinte elképzelhetetlen nélküle. Köménnyel fűszerezve, krumplival együtt főzve finom lesz belőle a főzelék is, és darált hússal, pörköltmaradékkal, morzsával, tejföllel, stb. változatos rakott ételek is készíthetőek belőle. A kömény talán a leginkább hozzáillő fűszer.
Forrás: Házipatika

Mikor vegyem?

Szinte egész évben kapható a piacokon.

Hogyan tároljam?

Megfelelő körülmények között a késő őszi érésű fajták eltarthatók a következő friss termés megjelenéséig. Száráról levágva, hűtőszekrényben csak néhány napig tárolható. A termőhelyén azonban a befejesedett növények átmenetileg még -10 °C-os fagyot is elviselnek. A termelők az átteleltetését ekével vont barázdába fektetve és földdel takarva oldhatják meg, így a fagymentes napokon bármikor felszedhető. Ha gyökerestül szedik fel, a gyökérzetét a pincében nedves homokba állítva is áttelelhet.

To Top